美联航称将为涉"赶客"事件航班所有乘客...
Ez a szócikk feltüntet forrásokat, de azonosíthatatlan, hol használták fel ?ket a sz?vegben. ?nmagában ez nem min?síti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts lábjegyzetekkel ellátni az állításokat! Lásd még: A Wikipédia nem az els? k?zlés helye |




A husziták a Husz János által John Wycliffe nyomán elindított vallási jelleg? mozgalom, a huszitizmus k?vet?i, amely az európai reformáció fontos el?zményének tekinthet?, de Husz és a huszitizmus kapcsolata vitatott.
Husz kivégzése egész Csehországban nagy felháborodást váltott ki. Az egyházi terhekt?l szabadulni akaró parasztok, a városi szegények és polgárok, de az egyházi javakra áhítozó nemesek is, t?megesen szakítottak a római katolikus egyházzal, és új gyülekezeteket szerveztek.[1] A husziták mozgalma ugyan kezdett?l fogva irányzatokra, ágakra szakadt (mérsékelt-, k?zép- és balszárny), de az ágakat a k?z?s veszély egyesítette és mind a császár serege, mind pedig a pápai legátusok által irányított keresztesek és zsoldosok ellen olyan lelkesen és vitézül harcoltak, hogy a 12 évig, 1419 és 1432 k?z?tt dúló háborúban sorozatos gy?zelmeket arattak. A veszély cs?kkenésével azonban az irányzatok fokozatosan ellentétbe kerültek egymással.
Husz János
[szerkesztés]Husz János Dél-Csehország Husinec városában, született. 33 éves korában a prágai Károly Egyetem rektora lett és a helyi Betlehem Templomban prédikált. K?zben John Wycliffe (1328–1384) angol teológus gondolatai Csehországban is ismertekké váltak. Husz Jánost megragadta Wycliffe filozófiai realizmusa, és ett?l fogva az egyházi reformok szószólója lett. Igyekezett változásokat eszk?z?lni a katolikus egyház rendjében, de 1415-ben a konstanzi zsinat keretében eretnekség vádjával máglyán megégették.
A huszita mozgalom
[szerkesztés]IV. Vencel cseh király nyilvánosan megbélyegezte a zsinatot, a királyné és más el?kel? asszonyok Husz Jánost vértanúként tisztelték, a nép pedig sok plébánost el?z?tt és számos kolostort lerombolt. K?vetelték a prédikáció szabadságát, a papság kiváltságainak megszüntetését és az ún. laikus kelyhet, azaz hogy ne csak a papok részesüljenek az áldozásnál a borból. Ezzel a k?vetelésükkel is azt akarták kifejezni, hogy nem tartják a papságot kiváltságos testületnek sem a szent cselekményeknél, sem pedig a társadalmi életben. Ezzel kezdetét vette a huszita mozgalom, amely korán két szárnyra bomlott. [1]
Kelyhesek
[szerkesztés]A mérsékeltebb pártot a szorosabb értelemben vett kelyhesek (calixtinusok) vagy utraquisták (sub utraque specie, két szín alatt vették az úrvacsorát) képezték, akik a katolikus egyháztól nem akartak teljesen elszakadni, hanem csak a k?vetkez? ?javításokat” óhajtották végbevinni:
- Isten igéjét szabadon, nemzeti nyelven prédikálhassák,
- Az úrvacsorát mindkét szín alatt szolgáltassák ki,
- A papságtól a világi javakat vegyék el és térjenek vissza az apostoli szegénységre,
- A papságot szigorúbb egyházfegyelemmel ellen?rizzék.
Husz konstanzi tartózkodása alatt Miesi Jákób (Jacobellus von Mies) a prágai egyetem második személyisége azt hirdette, hogy a Biblia az egyház hitének és gyakorlatainak legf?bb mércéje és útmutatója. János evangéliuma 6:53 alapján azt tanította, hogy
- ?Ha nem eszitek az Ember Fiának testét és nem isszátok az ? vérét, nincs élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, ?r?k élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.”
A római katolikus egyház, Krisztus tantételének egyedüli hivatott értelmez?jeként, a 12. század második felét?l az oltáriszentséget már csak ostya formájában szolgáltatja ki a népnek, mert tagadja, hogy az oltáriszentség mindkét szín alatti vétele feltétlenül szükséges lenne a üdv?sséghez, csupán javasolhatónak tartja a kegyelemben való megmaradás jelképeként. Ugyanakkor a husziták a 12. századig alkalmazott ?Kehely és Ostya” formának az utolsó 150 évben való elhagyását az egyház általános romlottsága jeleként értelmezték. Azt állították, hogy az ember a megváltás érdekében szent úrvacsorában kell hogy részesülj?n ?ahol és amikor kíván”, kenyér és bor formájában, azaz ?mindkét szín alatt” (sub utraque specie). E latin kifejezés után hívták ?ket Utraquistáknak. Az Egyház soha nem nevezte a ?mindkét forma alatt” tanát b?n?snek, vagy eretneknek, a Kelyhet csupán a Drága Vér iránti tiszteletb?l tartotta vissza a k?znépt?l. Az oltáriszentség mindkét forma alatti szolgálatának k?telez? voltát a Konstanzi Zsinat elutasította, és a cseheket a wycliffista eretnekségt?l való megtisztulásra szólította fel. Cseh- és Morvaország 450 f?nemese, szeretett Husz Jánosuk kivégzését és ezt a k?vetelést a pápai hatalom túlkapásának, saját nemzeti függetlenségük veszélyeztetésének tartották, és sz?vetséget k?tve, ellenállást határoztak el – mondván: ?A mi f?ldünk?n nincsenek eretnekek!”. Husz János kivégzésével Zsigmond tekintélye megt?rt, és egyébként sem igyekezett féltestvére, Vencel ellen háborúzni, s?t még Vencel halála után is hagyta, hogy az utraquisták f? támogatója, Vencel ?zvegye uralkodjon. Hamarosan egy papságellenes forradalom s?p?rt végig az országon: templomok és kolostorok pusztultak el, és az egyházi vagyont a huszita nemesség osztotta fel – ezzel kit?rt a 15 évig tartó huszita háború.
A táboriták
[szerkesztés]1420-ban a legaktívabb husziták egy stratégiai szempontól alkalmas hegyen, Prágától délre egy várost (neve ma is Tábor) emeltek, és er?d?t építettek, keskeny utcákkal k?rülvéve. Ezt a hegyet nagy lelki felszabadulásuk ujjongásai szimbólumaként a bibliai Tábor hegyér?l nevezték, és ezután a husziták ezen ága táboriták néven ismert.
A szigorúbb, radikális párthoz tartozó taboriták elvetették a katolikus egyház mindazon tanait, (például a tisztítót?zr?l, a szentek tiszteletér?l, a képek használatáról), amelyeknek igazsága a Szentírásból nem bizonyítható be. Feleslegesnek min?sítették a gyónást, az egyházi hierarchiát és a szerzetességet is. Jézus Krisztus k?zeli visszaj?vetelét várták, magukat az üdv?sségre kiválasztottaknak tekintették.
élük?n el?sz?r Jan ?i?ka állott, akinek vezérlete alatt háborút indítottak a németek ellen. Az ? halála (1424) után nagyobb részük Prokopius szerzetest választotta vezérül, kisebb részük ?i?ka helyét pótolhatatlannak nyilvánította, és vezér nélkül harcolt tovább. Utóbbiak árváknak (orfaniták) nevezték magukat.
Egy Austi nev? pap azon az alapon, hogy a Bibliában Krisztus EGéSZ tanítása benne van, elt?r?lte az ?sszes hagyományos szertartást és istentiszteleti formát a katolikusság minden küls? jelképeivel, a templomokkal, oltárokkal, papi ruhákkal, szent edényekkel, kántálással, és ünnepélyekkel, valamint b?jt?kkel együtt. A úr Imája volt az egyedüli szertartási ima, az oltáriszentséget egyszer? kenyérrel és rendes borral szolgálták egyszer? asztalról, és a résztvev?k egyszer?en, hétk?znapi ruhában, fésületlenül vettek részt. Gyermekek szenteletlen vízzel voltak megkeresztelve minden ceremónia nélkül, és utána azonnal úrvacsorában részesültek mindkét forma alatt. A szent kenetet és titkos b?nvallást elt?r?lték, és még a halálos b?n?ket is nyilvánosan vallották meg és a Tisztítót?z, valamint a szentek imádása a lakomákkal és b?jt?lésekkel együtt elt?nt.
A huszita háborúk
[szerkesztés]A pápai hatalom a várakozásoknak megfelel?en nem nézte e fejleményeket tétlenül, és nagy emberáldozatokat k?vetel? véres háborúkat kezdeményezett a táboriták ellen a k?vetkez? másfél évtized során. Az ?sszes keresztes hadjárat, amelyeket a pápa megbízásából Zsigmond német-római császár egyrészt Németország, másrészt Magyarország és Ausztria fel?l intézett ellenük, kudarcba fulladt, híres szekértáboraikat nem tudta legy?zni.[2][3]
1427-t?l a husziták ?ld?k?lve és gyújtogatva lepték el a szomszédos országokat.[3] A cseh forradalom felett csak tárgyalásos megegyezéssel lehetett úrrá lenni. Ezt a megegyezést kívánta létrehozni a bázeli zsinat.
Hosszas alkudozás után a bázeli zsinat 1433-ban a kelyhesekkel megk?t?tte az úgynevezett bázeli vagy prágai egyezményt, melyben elismerték négy f? k?vetelésüket. A táboriták azonban ezt az egyezséget Husz szelleme meggyalázásának és a reformáció ügye elárulásának tekintették, a fegyveres harcot pedig tovább folytatták. Mélyen benyomultak északkelet-Németország, s?t a lengyelekkel együtt a Német Lovagrend területére is. Ez addig tartott, amíg korábbi bajtársaik, a kelyhesek 1434-ben Bródnál teljesen szét nem verték ?ket.
A gy?ztes kelyhesek 1436-ban Zsigmond császárral megk?t?tték az iglaui szerz?dést, amelyben Zsigmondot elismerték királyuknak, a császár pedig biztosította a kelyhesek vallási és polgári szabadságát. Valójában azonban sem a császár, sem a pápa nem akarta az egyezséget betartani, és kés?bb a kelyhesek jogait t?bb sérelem érte. Ilyen volt, hogy a megválasztott kelyhes érsek Prágából menekülni kényszerült, ezért a forrongások ismét megkezd?dtek. Végül a kelyhesek kieszk?z?lték, hogy 1444-ben László király mellé kormányzóul a kelyhes Podjebrád Gy?rgy?t rendelték, akit László halála után 1458-ban királyuknak is megválasztottak.
Ezzel a helyzettel azonban a pápák nem voltak megelégedve, és 1465-ben II. Pál pápa keresztes hadjáratot hirdetett meg a husziták ellen és Mátyás magyar királyt is harcra szólította fel. Podjebrád megvédte trónját, utóda Ulászló pedig a kuttenbergi országgy?lésen (1485) a békét ismét helyreállította úgy, hogy mind a kelyheseket, mind a katolikusokat addigi jogaikban és birtokaikban biztosította.
A mozgalom vége
[szerkesztés]II. Piusz pápa 1462-ben érvénytelennek nyilvánította a bázel–ferrara–firenzei zsinat által jóváhagyott Prágai Compactát és a két fél csak 1512-ben volt hajlandó elismerni egymást mint két egyenjogú, kül?nb?z? vallást.
A husziták eszméi nem sz?ntek meg, elterjedtek a Német Birodalomban és egész Kelet-Európában, így Magyarországon is, és számos felkeléshez szolgáltattak ideológiai alapot.[2]
A táboriták egy békésebb maradéka 1470-ben ?Testvéri Egység” néven csoportosult. Sokuk a folyamatos katolikus üld?ztetések el?l 1548-ban Morvaországba sz?k?tt, és az akkoriban odatelepült hutteritákhoz hasonlóan Morva testvérek néven vagyonk?z?sségben, papság nélkül éltek, és a tanítóikat, lelkészeiket maguk k?zül választották.
Luther Márton reformja nagy ?r?mmel érte az utraquisták, husziták és táboriták egy részét, de kés?bb néhányan visszatértek a katolikus egyházba. A katolikus er?kkel 1620. november 8-án vívott fehérhegyi csata vérfürd?je a huszitizmus végét jelentette.
A huszita hadviselés
[szerkesztés]
A huszitákat a 15. század k?zepén sajátságos fegyvereikkel, felszerelésükkel és harcmodorukkal Európa legkit?n?bb katonáinak tartották. Csatáik alatt eleinte véd? harcot vívtak, melyhez háromezernél is t?bb hadiszekérb?l alakított szekérvárat használtak. A vasláncokkal egymással ?sszek?t?tt hadiszekerekb?l képezett véd?fal m?g?tt álltak l?vészeik, akik a szekérvárat megrohanó ellenséget (akkor még t?bbnyire lovasságot) l?tték. A szekérvár faláig jutott lovasokat a hadi szekereken álló, kampós lándzsákkal felfegyverzett harcosok sebesítették meg és rántották le a lovukról, a szekérvárba jutott lovagokat a huszita gyalogosok vasból készített csépl?kkel verték agyon. Végül amikor az ellenség a szekérvár ismételt megrohanása után kifáradt, szekérvárukból kirohantak, s vascsépl?kkel, kampós lándzsákkal támadták meg ellenfeleiket. üld?zés k?zben kegyetlenül meg?ltek mindenkit, akit utolértek. A husziták hadviselését és hadiszekereik alkalmazását a 15. században t?bb ország hadseregében, így Mátyás király seregében is utánozták. A hadiszekereket nemcsak pihenés k?zben, táboruk védelmezésére alkalmazták, hanem az ellenséggel szemben végrehajtott menetek alatt is, oldalaik biztosítására használták fel.
Magyarországon
[szerkesztés]A huszitizmus Magyarországon els?sorban a Délvidéken és Erdélyben terjedt el.[4] A huszita eszméket a Prágában tanult papok hozták haza és terjesztették el, és mire a hivatalos k?r?k f?leszméltek, a Szerémség, Bosznia, a zágrábi, pécsi, kalocsai, de a váradi és erdélyi egyházmegyékben is meger?s?d?tt az eretnekség, amelyhez egyre t?bb pap csatlakozott.[5] A mozgalom let?résére IV. Jen? pápa Marchiai Szent Jakab obszerváns ferencest bízta meg. Kemény fellépésével és a feudális urak segítségével f?leg Erdélyben, de részben Délvidéken is sikerült a huszitizmust let?rnie. A papok k?zül t?bben Moldvába menekültek, és ott terjesztették a huszita tanokat.[5]
Marchiai Szent Jakab ferences inkvizítor így foglalta ?ssze a magyarországi husziták hitelveit (részlet):[6]
- ?Ezek a tételek, melyeket találtam és irtottam az úr segítségével Magyar-, Székely- és Erdélyországban:
- Hogy mindenkinek mindkét szín alatt kell áldoznia (→ azaz a kenyérrel és borral t?rtén? két szín alatti úrvacsorát).
- Hogy a misébe elég a leckét és az evangéliumot olvasni és hogy akadálytalanul, pénz nélkül, éjjel-nappal házakban és erd?kben, bárhol lehet misézni. és mindkét nembeliek a misében énekeket énekelnek.
- Hogy tanult világiak (a misében) létrehozhatják Krisztus testét és vérét és azt tartják, hogy létre is hozzák.
- Hogy faedényekben konszekrálhatnak (felszentelhetnek) és abból eszik és isszák (ti. a kenyeret és a bort).
- Hogy az ostyában csak Krisztus teste és a kehelyben csak vére van.
- Hogy az ?sszes szentek nevét t?r?lték a miséb?l.
- Hogy Sz?z Mária a t?bbi szentekkel nem segíthetnek minket, csak maga az Isten.
- Hogy nem kell tisztelnünk a képeket, mert ?rd?g van azokban az ember megcsúfolására, mert ha szamarat kergetnek a t?znek, elkerüli azt, de a feszület a fatuskón elég.
- Hogy nem kell ábrázolnunk sem a feszületet, sem a keresztet.
- Hogy nem szükséges keresztet vetnünk.
- Hogy nem kell tisztelnünk az ereklyéket, mert azokat kapzsiságból találták ki.
- Hogy a szentelt olaj és az utolsó kenet meg a szentelt víz nem ér semmit.
- Hogy a keresztel?kút emberi találmány, mert Krisztus a folyóban kereszteltetett meg.
- Hogy egyetlen gonosztev?t sem szabad meg?lni, mert hallottátok, hogy mondatott a régieknek: ne ?lj!.
- Hogy egy ünnepet sem kell megülni, csak a vasárnapokat, mert a t?bbi ünnepet az emberek találták ki.
- Hogy a halottakért tett felajánlások nem használnak.
- Hogy nincs tisztítót?z.
- Hogy lefestik a pápát, amint misét mond, és az ?rd?g ministrál neki, k?rül?tte meg démonok vannak.
- Hogy a kiátkozástól nem kell félni, figyelembe sem kell venni, mert míg ember megátkoz – Isten megáld.
- Hogy a püsp?k feleségül vehet szüzet, a szerzetesség és kanonokság pedig az ?rd?g találmánya.
- Hogy a f?papok, akik kiátkozzák az Isten népét, az ?rd?g és az antikrisztus tagjai.
- Hogy Krisztus g?g?s helytartója (azaz a pápa) nem méltó arra sem, hogy akár egy gyermek el?ljárója legyen.
- Hogy Krisztus t?rvénye elegend? az üdv?sségre, az emberek által kitalált t?rvények nélkül.
- Hogy a képtisztel?k bálványimádók…”
érdekesség
[szerkesztés]- Jeanne d'Arc
- A százéves háború francia h?se, a 18 éves Jeanne d’Arc 1430. március 23-án egy levelet diktált a huszitáknak, amelyben megfenyegette ?ket azzal, hogy keresztes hadjáratot indít ellenük, hacsak nem térnek vissza a katolikus vallásra és ?az eredeti világossághoz”. Az angolok és burgundiaiak két hónap múlva elfogták ?t, és így fenyegetése nem vált valóra.[7]
- Napjaink
- A huszitizmus nem pusztult ki teljesen, ma Csehország lakosságának mintegy 0,4%-a huszita felekezet?.[8]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Gecse Gusztáv: Vallást?rténeti kislexikon → huszitizmus
- ↑ a b Gecse G.: Vallást?rténeti kislexikon
- ↑ a b Karl Heussi: Az egyházt?rténet kézik?nyve, 2000, 259. o.
- ↑ Szilágyi: A magyar nemzet t?rténete
- ↑ a b Marton József: A keresztény k?zépkor, 260. o.
- ↑ Szántó Konrád: A katolikus egyház t?rténete
- ↑ Pernoud, Régine; Clin, Marie-Véronique (1999). Joan of Arc: Her Story → Letter to the Hussites
- ↑ Archivált másolat. [2013. november 4-i dátummal az eredetib?l archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 29.)
Források
[szerkesztés]- Tóth-Szabó Pál: A cseh-huszita mozgalmak és uralom t?rténete Magyarországon. (Budapest, 1917)
- Hefele, Karl Joseph von: Hus János, husziták. In u?: A katholikus egyházt?rténet tank?nyve II. k?tet. Temesvár, Csanád-Egyházmegyei K?nyvnyomda, 1905. 29–34. o.
- Rapaics Raymund: A husiták. In u?: Egyetemes egyházt?rténelem II. k?tet. Eger, érsek-Lyceumi K?nyvnyomda, 1881. 516–528. o.
- Branislav Varsik: Husiti na Slovensku a vplyv husitského revolu?ného hnutia na Slovensku do r. 1435, Sborník Filozofickej Fakulty Univerzity Komenského – Historica XI, 3–77. (1960)
- Miroslav Lysy: Husitská revolúcia a Uhorsko (2016)
- Husiti a bratríci na Slovensku (2016)
- Husziták. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X